Most már nagyon bújnék,valamit súgnék neked
Mosolyogjak miközben belül szétmar a fájdalom?!
Lépj felém kedvesen s tiéd leszek teljesen.
Távol tőled szomorú az élet, szívem azt súgja látni szeretnélek.
Talán egyszer foghatom a kezét, s nekem adja majd a szívét.
Már nem is tudom mit írjak,nevessek-e vagy sírjak.
Rég nem vagy velem üres lett az életem,kiürült a lelkem hiányzol nekem.
Valaki Téged nagyon szeret, valaki boldog, ha melletted lehet.
Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem.
Ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?
Nem akarom de rád gondolok, menekülnék de nem tudok.
Na ölelj már vagy meghalok.
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál.
Muszáj benennem élned,hát te tényleg nem érted?
Figyeljetek..létezem..fogja már valaki a két kezem.
Csak arra van szüksékségem , hogy itt itlegyél velem.
Szememben van minden mire valaha is vágytál.
Nem tudom, hogy szeretlek-e, csak valamit érzek, valamit a szívem körűl ha szemedbe nézek.
Leperegnek rólam az elszáradt darabok, ha fáj is, de nem ordítok, csak az ajkaimba harapok..
Jöjj,s halkan súgd azt a szót.
Nézek az égen át begyulladt szemekkel.reszket a félhomály,hát szeress vagy eressz el
Beszélek hozzád, de Te nem figyelsz. Kapálózok, de nem látsz. Ha már a hallgatásom sem érted, akkor beszélnem sem érdemes...
Hiába fáj menned kell már ...ne sírj, hisz eddig sem fájt, hogy hazudtál ...majd elfeledlek és boldog leszek...
Elmegyek..tudom ezzel is jót teszek.! sírhatsz mint egy kisgyerek, kinek a játéka elveszett..
Játszom most én is amit játszottál,nem kellessz akkor sem ha változnál..
Ne félj, ne szólj, ne mondd, h jó. Az élet nem mindig pont rólunk szól.
Hol van az a srác aki tudja, hogy mitől lennék boldog ujra?
Összeállt bennem a kép, mégis szana-szét vagyok
Amikor legutóbb bíztam , akkor az ejtett pofára, akire az életem is rábíztam volna.
Próbáltam álmodozni, de gondolataim folyton elkalandoztak.
Sose vártam rád és mégis jöttél.
Menj hát, jobb lesz ez így nekünk,Külön út visz más lett a végzetünk.
Felébredtem...egyedül...könnyek közt...nélküle...
Ez nem egy mese, de kettőnkről szól, nagyon jó, hogy megkaptalak téged.
Ne áldozd az életed csaló álmokért,Mert fáj az ébredés,Mikor az álom véget ér…
Velem ne lelkizz, én nem dumálni hívtalak, kajak, amíg csöndbe voltál, esküszöm, hogy bírtalak.
Neked megfelelni nem lehet, ha örökké szar kedved van, akkor nyald ki a seggemet.
Csípitek a mocskos szavakat, nekem minden tettem fain, én nem oltom magamat.
Ha valaha kell majd neked az életem, csak gyere érte és vidd.
Nincs szükségem álmokra, amikor mellettem vagy.
Sose vezettem naplót.. félek visszaolvasni... félek térdre roskadni..
