#7

"Nemes szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek. Csupán tiszta szív és sok, sok szeretet."
Pázmány Péter

"Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását."
William James

"Amíg az embereknek dolga van a földön, él."
Márai Sándor

"Életed útját magad választod,
Válassz hát úgy, ha egyszer
Elindulsz, nincs már visszaút."
Kodály Zoltán

"Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok."
Woody Allen

"Az élet értelmét nem keresni kell, hanem nekem kell értelmet adni az életnek."
Palotai Erzsi

#6

Egy vak ember ült az épület elötti lépcsőn.
Lábai között egy kalap,
régi, megkopott palatáblával,
rajta a következő szöveg:
VAK VAGYOK.
KÉREM
SEGÍTSENEK !
Éppen arra járt egy fiatalember,
s látva, hogy a kalapban alig néhány fillér van,
dobott bele......
.....pár forintot.
Azután kérdezés nélkül elvette a táblát a vak ember öléből,
zsebkendőjével letörölte a kusza betüket,
és írt rá néhány szót.
- majd elment.
Délután, amikor visszatért az emberéhez
örömmel nyugtázta ,
hogy a kalap immár szépen telt mindenféle pénzzel.
A vak felismerte őt lépteiről,
s megkérdezte tőle:
-Ön írt-e a táblámra? S, ha Ön, akkor mit ?
-Semmi olyat, amely ne lenne igaz. - hangzott vidáman a válasz,
szólt és mosolyogva távozott.
A vak ember talán sohsem tudta meg,
hogy a táblán ez a 6 szó állt csupán.
Csak 6 szó,
amely szívekre talált.
TAVASZ VAN,
ÉS ÉN,
NEM LÁTHATOM !

Pocsék hangulatban ébredtem... Utálom
az ilyen napokat. Utálok szomorú lenni. Annyira be tudok ilyenkor
fordulni, hogy az szinte hihetetlen. Megint csalódnom kellett
valakiben, és ez ollyan nem fain dolog. Nem szeretek csalódni. Most
megint megfogadtam, hogy nemengedek magamhoz közel senkit, de ezzel
úgysem segítek magamon. Tanulópénz... fájdalmas, de mindenért meg kell
fizetni. És úgy tűnik, egy pár felhőtlenül, önfeledten boldog napnak és
érzésnek most kell megfizetnem az árát. Ez van. Nagykislány leszek és
mosolygok szépen a nagyvilágra, még akkor is, ha semmi kedvem.

Még
jó, hogy azért, azt hiszem, vannak, akik mellettem állnak, ettől picit
jobban vagyok. Lassan erőt veszek magamon, és a világvége-mindenmindegy
hangulatom megkoronázása képpen megeresztek pár telefont leendő
álommunkahelye(i)m irányába... mostanában úgyis jól viselem az
elutasítást, van benne részem bőven... De persze a remény hal meg
utoljára, az esély megvan, hogy miután meghallják bájos hangomat,
ráébrednek, éppen ilyen munkaerőre van szükségük..

Egy pillanat
alatt omlott össze minden. Gondolatban ezer és egy variációt játszottam
le. Térdre hullottam és könyörögtem. A nyakába borultam, megcsókoltam.
Arrébb léptem és szótlanul elengedtem.És semmit sem tettem, csupán a
gondolataim cikáztak. Bennem csendben meghalt minden ábránd, álom,
remény. Csak álltam, nem mozdultam, vártam, hátha ő teszi. De nem
tette. Nem mozdult, és hiába maradt mégis. Ültünk egymás mellett, mint
két idegen. Nem tudom, hogy volt-e ennél több valaha is. Lassan azt
hiszem, nem. Én se voltam neki több, egy idegen, akivel megosztotta az
életét néhány pillanatig. Hogy történt, már nem tudom. Egyszer csak ott
volt, és a részemmé, az életem részévé vált egy észrevétlenné kövült
pillanatban. Elvett mindent és a mindenséget adta markomba cserébe. De
mikor elment, elvitte, és most itt vagyok, összetört lélekszilánkok
hasítják fel bőrömet álmok romjai közt kuporogva, míg a könny és
véráztatta emlékek elhalványulnak bennem.

Farkaskölyök legyek, ha értem a pasikat... de most komolyan... Addig
már én is felérem ésszel, hogy ha nekem kell, én nem kellek neki, és
fordítva. De mi a csudát csináljak egy pasival, aki mindent produkál
egyszerre...? Totál olyan, mint Szabó Lőrinc Semmiért egészen című
versének sorai, "...mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom...".
Ez a kedvenc versem, már évek óta, de sosem akartam a lámpa lenni... és
most mégis. Az a baj, hogy pontosan tudom, ha csak tudni, kell, hogy ez
nem jó így, és NEM-et kell mondanom, de valahogy sose sikerül hihetőre
az a nem, mikor éppen ott van, mikor ölel, mikor magának akar. Olyankor
az a halk nem beillik egy bizonytalan igennek is. De hát hogy is tudna
az ember lánya nemet mondani egy olyan zöld szempárnak, és annyi
ígéretnek, ami azokban a szemekben csillog. Néha persze megy a dolog.
Sőt. Úgy két hete találkoztam egy pasival, aki esetleg kirángathatna
ebből a senkinek se jó helyzetből. Persze ezt pár napra rá előadtam
Neki is, mert véletlenül beszéltünk telefonon. Hja, kérem, így még
talán sose bubogtunk telefonba, pláne úgy, hogy tudta, bármelyik
munkatársunk hallhatja. És azóta ha épp együtt melóztunk, úgy jött
utánam, hogy öröm volt nézni. Lehet hogy kicsit túlzásba is vittük.
Eddig azért erre ügyeltünk. Most előfordult, - persze csak poénból -
simán úgy beszélgettünk, hogy közben frankón összesimultunk, meg olyan
szöveget lenyomtunk, hogy a melletünk álló új kolléga, aki ezt a műsort
még nem láthatta, totál zavarba jött. Szegény... pedig mi tényleg csak
poénkodtunk... Hja, érdekes kapcsolat a miénk, az biztos. Azért nem sok embertől kapok olyan ígéretet, mégha poén is...hogy még egy ilyen mozdulat, és az asztalon kötök ki hiányos öltözékben.
Mindezt a munkahelyünkön.Tény ami tény, azért hiányozna, ha nem ilyen
lenne. Mióta ismerem, azóta ilyen a kapcsolatunk, és jobb
pillanataimban azért beismerem - persze szigorúan CSAK magamnak -
igenis ilyennek szeretem, és kész. Csak néha rámtör a csajos romantikus
életérzés, és a babarózsaszín szemüvegemen át leskelődve elhitetem
magammal, hogy én azt akarom, hogy a pasim legyen. Pedig tudom, mégha
fáj is beismerni, nála nincs kizárólagos tulajdonjogom. És olyankor
szenvedek. Kutyául. Meg sírok. Hosszú, álmatlan éjszakákon át. És
olyankor nem szeretem. Meg tudnék halni érte, de gyűlölöm, amiért
bánt. Akkor is, ha nem is direkt csinálja. Csak sajnos, egy idő után
mindig visszatalál hozzám. És olyankor jó együtt. Imádom hallgatni a
szuszogását, mikor mellettem alszik. Meg ahogy álmában megsimogat.
Ahogy reggel, miközben én készülődök dolgozni, ő még alszik az
ágyamban, és álmodik, édeses, álmosos álmokat... ha pedig felébred
valamire, álmosan kérdezi meg mennyi az idő, én pedig visszasuttogom
neki, hogy aludjon még, majd felkeltem, ha megyek. És az a néhány óra
olyan jó Vele. Olyankor tényleg csak az enyém. És elfeledtet velem
minden fájdalmat, egészen addig, amíg este haza nem megyek az üres
lakásba, és el nem alszok éjjel ott, ahol nemrég még ő aludt,
beburkolózva az ágyamban hagyott illatával. És kezdődik minden előlről.
Vagy nem. Talán egyszer nem lesz tovább, de azt nem lehet tudni, hogy
ez mikor jön el. Nem beszélünk róla. Egyáltalán, ha nagy ritkán ránk
szakad az édeskettes, úgy, hogy nem munkahelyen vagyunk, vagy
valamelyikünknél, már olyan szépen tudunk hallgatni, hogy még... Nemrég
egy autóval mentünk haza meló után, az út több, mint felét végigültük
csöndben. Végül én kérdeztem valami tök semleges dolgot, csak hogy ne
legyen akkora a csend. Olyan volt, mintha megkönnyebbült volna, mintha
addig valami zavarta volna. Azt hiszem sose tudom meg, hogy mi,
de utána már szinte végig ő beszélt... Hja, és egy ilyen pasival
szemben legyen okos az ember lánya... Biztos van, akinek ez megy, de az
sajnos nem én vagyok. Legalább is még nem.

"Nem
sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan
veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik
dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást."

A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy
dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen
pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan."

Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én
erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden
nap."

Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja
szívünket, és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled."

Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha
egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok
rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt,
miközben megtanultunk szeretni!"

Ez egy vicc.
Egy nagyon rossz vicc. Játsszuk el. De minek? Már az se megy. Nem
érted. És talán én se. Ne. Már ne játsszuk el. A függöny legördült.
Senki sem tapsol. A néma csend rátelepedett mindenre, és amit szabadon
hagyott, azt belepte a sötétség. Fullasztó magány ült körénk. Közénk.
Pedig én vártam, akartam, kértem. Értem és Érted. Érted. Érted? Már nem
érted. Ha egyáltalán valaha értettük. Miért kérdezel, ha nem vársz
választ? Miért keresel, ha magamra hagysz, miután rám találtál? Egy
vicc. Egy nagyon rossz vicc. Mindjárt legördül a függöny. Előtte még,
utoljára, játsszuk el. Játszunk szerelmet és egymást. Játsszuk el, hogy
értjük. Érted. Értem. Érted? Értem? Értünk. Mielőtt legördül a függöny.

Megint hiába.
Csak vártalak csendben, szótlanul, hogy jössz, ahogy ígérted, de nem.
Te most sem jöttél. Nem tudom, mi történt, a telefon is makacsul
hallgat. Már a csalódottság is kevés, hogy sírjak. Belefáradtam a
játékaidba. Már nem hiszek Benned. Még hiányzol. Pillanatok, emlékek,
érzések és mozdulatok foszlányait őrzöm. Még hiányoznak. De már csak
pillanatok. A Mi. Te már nem kellesz. Idegen vagy, rideg, számító és
kegyetlen. És szép lassan közömbös. Igen. Egy szép emlék leszel, mi
néha megtalál, elidőzik nálam, mosolyt csal szemembe, majd tovább is
áll. De helyedre nem léphet senki. Szívem legmélyét többet nem adom ki,
megőrzöm magamnak, nem akarok az égbolt szélén lábat lógatni, mert már
tudom, előbb-utóbb elengedik a kezem és én lezuhanok megint a földre.
Nem feledem, ami volt, megőrizlek Téged magamnak. Ha valaki szép
szavakból szőtt fátyollal ismét a felhők fölé csalna,, egy örök
mementóvá kövült pillanat utánam nyúlna, a pillanat, mikor szemembe
néztél és lelkemhez értél, Te, ki ezek után mégis engedtél földre
zuhanni. Nem kérek már szavakat, nem kellenek a mások által nekem
álmodott álmok. Léptem nyomát nem őrzi a por, bőröm illatát nem hordja
tovább a szél, csupán magányom mélységes csöndje dübörög végig utamon,
melyet magam járok. Egyedül, Nélküled, nélkülük. Szárnyaszegett angyal,
ki visszavágyik az égboltra Hozzád és farkas, kit nem köt már csalfa
fátyol se lánc, mégis tudja, csodák már nem várnak többé rá. Lépteit
elnyeli a sűrű por, idő mossa el nyomát, hogy többé senki se
találhasson rá.

#5

"Megtanultam,hogy várni a legnehezebb,és szeretnék hozzá szokni,tudni,hogy velem vagy akkor is,amikor nem vagy mellettem."

"A legfájóbb valakinek a hiánya,ha ott ül melletted és tudod,hogy sohasem lehet a tiéd"

"Sosem azt nézd,hogy milyen hibáid vannak,hanem azt,hogy jól állnak e..."

"Nem a szépség dönti el, kit szeretünk; hanem a szerelem dönti el, kit tartunk szépnek!"

"Egyedül voltam,egyedül vagyok,egyedül is leszek míg meg nem halok,talán a mennyben meglelem a helyem.Ha itt nem,remélem majd ott leszel velem. "

"..mikor utoljára láttalak,csillogtál,úgy fájt,hogy nem vagy az enyém...most lopva nézlek,és látom,hogy nincsen mit sajnálnom.."

"Meghalni könnyebb, mint örökre búcsút venni attól, akit igazán szeretsz! A halál egy csendes álom, a válás egy szívtépő fájdalom!"

"...az embernek mindig a legrosszabbra kell számítania, akkor nem érheti csalódás."

"Kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Dörög, villámlik, háborog az ég, nem tudom, meddig bírom nélküled még."

Ébredj fel és végre kezdj élni, a mese másnak szól...

" Hiába fekszem más ágyon, Te üldözöl, míg élsz! Te vagy a legszebb rémálmom, és mindig visszatérsz! "

"Várlak vissza szerelmem,még mindig te vagy a mindenem!"

„Nem az fáj, hogy elmentél hanem az, hogy csak játszottál.˝

A szív arra való, hogy megszakadjon.”

"... Sose bánd, amit tettél, mert amikor tetted, azt jónak érezted..."

“Senki sem tanul a hibáiból. Mindenki ugyanazokat a hibákat ismételgeti, csak a maga módján... “

“Majdnem szerelem volt.. az ilyen majdnem-dolgoktól szar az életem ...”

“Könnyes volt a szemem, de mosolyogtam, mert tudtam, hogy te boldog vagy...”

„Az embert nem a fájdalom öli meg. Hanem a remények, melyekben csalódott.”

#4

A képek némák, nem beszélnek, de az emlékek örökre benned és bennem élnek!

Ha gondolod, tépd szét e képet, már mindegy, hogy mit csinálsz, vagy akár meg is tarthatod, ha úgy érzed; hogy gondolhass néha rám!

Jön majd éjszakára nappal, tavasz köszönt minden telet; ne félj, egyszer majd úgyis elfelejtesz!

..soha nem fakul a kép.amíg összeköt az emlék.

Én nem mondom hogy ballagáson zokogva borulj vállamra, Nem mondom hogy talán 20 év múlva összehoz minket egy angyal, Én nem kérem , hogy emlékezz rám, de azt se, hogy ne. Én azt sem kérem, hogy emlékezz mennyit nevettél velem, Én annyit kérek csak, ha egyszer majd meghallod a nevem, Egy kicsit könnyes legyen a szemed!

Elszállnak gyorsan a szép diákévek, Észre sem veszed, s kézen fog az élet. Ha fergeteg jön, támad, visz vagy elfogad. Álld meg a helyed, ne veszítsd el önmagad.

Nekünk már nem lesz szeptember, Számunkra már mást hoz a tél... De ne feledd: Amíg hiányt érez az ember, amíg vágyai vannak, addig él!

"Ha majd az élet elvakítja emlékemet, vedd elő a rólam készült fényképedet!"

"Ez nem a valóság,csak a valóság mása, ha majd egyszer nézed,gondolj egy jó barátra!"

Emlékül, hogy emlékezz, mikor emlékem már csak emlék lesz.

Ez a kép nem a valóság, hanem a valóság mása, ami emlékeztetni fog az igazi barátra, egy régi osztálytársra

Legyen egy emlék, hogy emlékezz, legyek egy emlék a feledés útján

Bárhová sodor az élet vize, Ne feledj el engem sose! Emlékezz rám minden percben, Ne engedd, hogy minden vesszen!

Ami egyszer megtörtént, azt nem felejted el, még akkor sem, ha most nem emlékszel rá.

“Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.”
(Albert Einstein)

Diák emlék tán mosolyra kelt, megnyugszunk benne, szép volt, s letelt

Szeretet jele?
Annak kevés.
Emlék?
Azt búcsúzáskor adják.
Csak egy kép,
mely hasonlít rám,
és akadály a feledés útján!

Szeretet jele?
Annak kevés.
Emlék?
Azt búcsúzáskor adják.
Csak egy kép,
mely hasonlít rám,
és akadály a feledés útján!


Találkozás és búcsúzás
az élet annyi csak,
valaki jön,valaki megy,
S az emlék megmarad.

Barátok voltunk a diákévek alatt,
úgy szép a barátság,ha örökre megmarad!

A kép hallgat, Az emlék mesél. Emlék nélkül e kép semmit sem ér! De Ha majd a képem gyürött lesz és kopott,akkor sem felejtsd el, hogy voltam s talán vagyok!!!

Ha e képre nézel, én visszanézek rád!
Emlék szeretnék lenni, egy életen át!

"ha többé nem látnál,ne hidd, hogy a barátság oda,a barátság a lélekben van,s a lélek nem hal meg soha!"

#3

Akiről álmodom, nem létezhet, és ha nem létezik, nem hasadhat meg a szívem!!

Ne engedjük a képzeletet elhatalmasodni a szíven. (...) A képzelet mindig előre rúgtat, és sokkal többnek mutat mindent a valóságnál: nemcsak azt látja, ami van, hanem azt is, ami lehetne. Helyesbítse a tapasztalatokon okult óvatosság

Mutasd meg azt, ki nem kerget ábrándokat, s én mutatok egy boldog embert. Ám az ember igazán csak álmában szabad, így van ez rég, s örökre így marad.

Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk a felett, amik lettünk.

Az álomvilág magába zár, de simogat, nem eltemet,
Benned él, mert nem lesz másé, a sírba is majd elviszed.

Ez az oka, amiért az álmok olyan veszélyesek: úgy terjednek, mint a tűz, és néha tökéletesen elpusztítanak bennünket!!

Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni.

Álmokban és szeretetben semmi sem lehetetlen.

Amit elképzelünk, arról soha nem szabad lemondanunk!!

Ne rémítsen a szakadék álmaid és valóság közt. Ha a képzelet szárnyára vesz, meglesz a híd is hamar!!

Amire a leghevesebben vágyakoztunk, veszít az értékéből, mihelyt megkapjuk: a dolgok nem válnak képzeletünkből valósággá veszteség nélkül.

Álmaink gazdagabbá tesznek mint a valóság, hisza mit látunk az könnyen semmivé foszlik, de, amit megálmodunk az örök

A régi álmok jók voltak. Nem váltak valóra, de jó, hogy voltak.

Az álom az emlék piaca.

Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.

Hisz az álom maga is puszta árnyék (Shakespeare: Hamlet)

Bizonyos álmok megérik a kockázatot, hogy valóra váltsuk őket!!!!!!

A vágy abból él amit remél,
s attól hal meg,amit elér.!!

Nincsenek lehetetlen álmok,csak belső korlátok,amelyekkel megszabjuk,mi lehetséges,és mi nem!!

Szeretet nélkül álmok nincsenek!!

#2

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.
Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.
Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

(Dr. Gyökössy Endre)

Vehetsz házat
De otthont nem;
Vehetsz ágyat,
De álmot nem;
Vehetsz órát,
De időt nem.

Vehetsz könyvet,
De tudást nem;
Vehetsz pozíciót,
De tiszteletet nem;
Megfizetheted az orvost,
De az egészséget nem.

Megveheted a lelket,
De az életet nem;
Megveheted a szexet,
De a szerelmet nem.

(kínai tanítás)

“Sokáig azt hisszük, ismerjük vágyainkat, hajlamaink, indulataink természetét. Ilyen pillanatokban fülsüketítő explózió figyelmeztet – mert a csönd pianisszimója is tud olyan fülsüketítő lenni, mint a fortisszimó -, hogy merőben másfelé élünk, mint ahol szeretnénk élni, más a foglalkozásunk is, mint amihez igazán értünk, más emberek kegyét keressük vagy haragját ingereljük, s közönyösen és süket messzeségben élünk azoktól, akikre igazán vágyunk, akikhez minden következménnyel közünk van… Aki e figyelmeztetésre süket marad, örökké sután, balogul, melléje él az életnek.” (Márai Sándor: Egy polgár vallomásai)

Teréz anya: Az élet himnusza

Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
Az élet szép – csodáld meg!
Az élet boldogság – ízleld!
Az élet álom – tedd valósággá!
Az élet kihívás – fogadd el!
Az élet kötelesség – teljesítsd!
Az élet játék – játszd!
Az élet vagyon – használd fel!
Az élet szeretet – add át magad!
Az élet titok – fejtsd meg!
Az élet ígéret – teljesítsd!
Az élet szomorúság – győzd le!
Az élet dal – énekeld!
Az élet küzdelem – harcold meg!
Az élet kaland – vállald!
Az élet jutalom – érdemeld ki!
Az élet élet – éljed!

“Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.
Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.
Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
Fehérre őröl benneteket.
Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek
És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján
Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az
Élet szívének egy darabjává váljatok.”
(Kahlil Gibran: Szeretet)

“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.” (HamiaLinda)

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho: A fény harcosa)

“Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindekivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé – és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és midnen őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.” (Elbert Hubbard)

#1

“Soha nem késő, hogy azzá válj, aki lehettél volna.” (George Eliot)

“Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.” (Albert Einstein)

“Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.” (Les Brown)

“Az élet az, ami megtörténik veled, miközben azzal vagy elfoglalva, hogy egyéb terveket szövögetsz.” (John Lennon)

“Aki gondolkodik, az akar, aki álmodozik, az más akarata szerint él.”
(Victor Hugo)

“Az élet nagy titka az, hogy nincs nagy titok. Bármi legyen is a célod, elérheted, ha hajlandó vagy érte tenni.” (Oprah Winfrey)

“Furcsa dolog az élet, ha nem vagy hajlandó elfogadni mást csak a legjobbat, akkor nagyon gyakran meg is kapod azt!” (W. Somerset Maugham)

“Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha.” (Goethe)

“Ahhoz, hogy felfedezzünk egy új kontinenst, készen kell lennünk arra, hogy elveszítsük a part biztonságát.” (Brian Tracy)

“És mi az élet, ha nem az álom keresése, az álomé, hogy valaki azt mondja: igazából, teljes szívből szeretlek.” (Vanilla Sky)

“Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon.” (Susan Ertz)

“Ha valaki azt akarja, hogy az álma valóra váljék, először fel kell ébrednie.” (Paul Valéry)

“Csodák igenis vannak, és az álmok néha valóra válnak.” (Cowboy & Cowgirl)

“Az álmok mindig előttünk szaladnak. Hogy utolérjük őket, ám megéljük a pillanatot is, ez az igazi művészet.” (Anas Nin)